31.

Egy képet láttam drága, öreg úrnak S nagy orvosnak a szobája falán: "Jézus, az Orvos." Az ágyban fekszik egy beteg leány. Ül az ágy szélén szelíd-komolyan. Csak ül, és fogja a leány kezét És néz rá hosszasan, Tekintetében gyógyító erő, Áldás és béke van. A nagy orvos, a drága, öreg úr Azóta elpihent. De emlékéből, mint a fali képből Sugárzik az erő S leszáll szívemre a csend. Ő ama názáreti örök Orvos Hű követője volt. A beteg fölé szívével hajolt. Nem mondotta sokat: Uram, Uram. De: "Aki cselekszi az én igémet" Az velem van.- És én most minden orvos arcán, Ki szeretettel fogja meg kezem, Az ő arcát s az örök Orvos arcát Felismerem. © athos