30.
1.1 A hálapénz
A tényleges, valós hálapénz esetében a beteg valamilyen olyan, az orvos személyiségéből fakadó előnyt (kedvességet, mosolyt, odafigyelést, panaszainak empatikus meghallgatást, stb.) kap (tehát nem vásárol!!!), amely soha, semmilyen rendszerben nem tehető taxatívvá. Ezért a nem kvantifikálható többletért a beteg utólag kifejezi háláját, ajándékban, vagyennek praktikus, univerzális formájában: készpénzben. Ez (lenne) a hálapénz. Ebből fakad, hogy a hálapénz: − csak utólagos lehet, − mértéke az orvos által nem szabható meg, − ellenében maximum nyugta adható, számla nem, mert nincs, és nem is lehet szerződésa dolog mögött.
1.2 Szokásból adott paraszolvencia
Ez a típus azzal analóg, mint amikor az étteremben a normál, problémamentes felszolgálás után szokásból (mert úgy illik, mert tudom, hogy a pincérek bérébe ez bele van kalkulálva, stb.) adunk szokásos mértékű borravalót. Jogilag ezt is a hálapénz csoportjába lehet/kell sorolnunk, és számla itt sem adható, hiszen többletszolgáltatás, amia számlán feltüntethető: nincs.A fentiekből következik, hogy kérni, és ezért a mértékét meghatározni sem szabad.
1.3 Hátrány elkerülése miatt adott paraszolvencia
A paraszolvencia egyik legcsúnyább, de a véltnél elterjedtebb formája.Az analógia: ha naponta kénytelen vagyok járni egy étterembe, akkor lehet, hogy nemcsak azért adok borravalót, mert minden rendben volt, hanem akkor is adok, ha koszos az abrosz, várnomkellett és kelletlen a pincér, mert attól félek (joggal, vagy ok nélkül), hogy ha nem adok, akkor kinéznek, és legközelebb nemcsak még többet kell várnom, hanem a levesem is hidegebb lesz. Így inkább adok. Sajnos az egészségügyi paraszolvencia esetében is létező motivátor a fenti mechanizmus: sorrakerülök-e?, áthúzzák-e az ágyat?, megmosdatják-e, megitatják-e Anyámat?, stb. Sokasodó, és kínos, kínzó, méltatlan, de reális kérdések… A dolog ugyan a kriminalitás körébe sorolható, de nagyon nehezen tettenérhető. Magától érthetődő, hogy számla itt sem adható, hiszen többletszolgáltatás, ami a számlán feltüntethető itt sincs.
2 Előny szerzésére irányuló paraszolvencia
2.1 Más kárára előnyt szerző paraszolvencia
A paraszolvencia mindenképpen (nemcsak adójogi és etikai szempontból) leginkább üldözendő formája. Lényege: előny vásárlása olyan korlátozott erőforrások esetében, amikor az előny egészségnyereséggel jár, illetve a szolgáltatás elmaradása egészségkárosodást okoz. Tipikusan ilyen esetek: ki kerüljön művese-ellátásra, megvásárolható-e az átültetésre váró vese, a sugárterápiás besorolás, illetve, hogy a nem sürgős MRI vizsgálat pénzért előrehozható-e sürgős, nagyobb egészségi kockázatokkal járó betegek elé? Ezekre a kérdésekre csakis kategorikus NEM lehet a válsz, mert ezek a várólisták pénzért semlegálisan, sem paraszolvenciával nem kerülhetők meg. Egyes várólistás esetekben (pl.csípőprotézis) persze át lehet állni egy másik, fizetős sorba, amely rövidebb, de a közfinanszírozású szolgáltatók esetében a lista megkerülése nem engedhető meg4. Értelemszerű, hogy miután a paraszolvencia itt semmiképpen nem engedhető meg, sem nyugta, sem számla nem kérhető, vagy adható.
2.2 Más egészségi állapotát nem károsító paraszolvencia
Ebbe a csoportba olyan erőforrás-korlátos ellátások, szolgáltatások tartoznak, amelyek − nem befolyásolják érdemben a betegek egészségi állapotát (pl.: hotelszolgáltatások), − bár a szolgáltatás általában képes pozitívan nem befolyásolni az egészségi állapotot, de a konkrét esetben nem befolyásolja érdemben az adott beteg egészségi állapotát (pl.: altatásban végzett felnőttkori mandulaműtét, roborálók, vagy főorvos választása rutin sérvműtét esetében), − vagy az adott ellátás az egészségi állapotot ugyan pozitívan befolyásolja, de az equity és a költséghatékonyság szempontjai miatt közpénzből senkinek nem biztosítható a magas költség, vagy rossz költség-hatékonyság miatt. (Azonos hatású, de méregdrága külföldi gyógyszerek, eltérő anyagok felhasználása, stb.) Ezeket az ellátásokat, szolgáltatásokat legálisan megvásárolhatóvá kell tenni. Ha ezeket a szolgáltatásokat legálisan (ráadásul adókedvezménnyel támogatott előtakarékosságból) meg lehet vásárolni, akkor nem fogják feketén, fogyasztóvédelem nélkül megvásárolni. Az ebbe a körbe tartozó főbb csoportok jellemzői:
2.2.1 Hotelszolgáltatás.
Bár ez a legálisan megvásárolható szolgáltatások ma is létező – érdemben inkább csak vegetáló – csoportja, ma még inkább a paraszolvencia tárgykörében tárgyalandó. A kiegészítő finanszírozáselső és automatikus reflexe a színes tv + fürdőszoba, de az ötletek tolulása itt megáll, így nem is nagyon működik ez a piac. Érdemes végig-gondolni, hogy miért. Ez a megoldás nem sérti az esélyegyenlőséget, mert azáltal, hogy az „ingyenes” sorból valaki átáll egy rövidebb,fizetős sorba, az ingyenes sorban levő beteg nem hátrányt szenved, hanem előrébb kerül.Elsődleges ok az lehet, hogy miután ez a piac még fejletlen, az intézményi management az osztályvezetők kompetenciájában hagyja az ilyen erőforrások feletti diszpozíciós jogot. Nekik nem érdekük, hogy ezek a kapacitások legálisan elkülönültek legyenek, és a betegek – illetve a biztosítók –legálisan vásárolják meg ezeket a szolgáltatásokat. Ez már intézményi bevétel lenne, míg azezekből a kapacitásoktól kiszedhető paraszolvencia tisztán magánjövedelem. A gond csak az,hogy nem a főorvos invesztált, hanem a kórház, illetve a tulajdonos… Ez a szolgáltatás természetesen legálisan, számla ellenében fizetőssé tehető, illetve ma is az. A helyi management felelőssége, hogy ezekkel az eszközökkel éljen is.
2.2.2 Eltérő szakmai tartalom vásárlása.
A gyógyítás eltérő technológiái több esetben ugyanolyan eredményesek, de a beteg számára eltérőmegterhelést jelentenek, illetve egészen kis (és nem is kellően bizonyított) hatásosság-különbség mellett jelentős többletköltségeket okoznak. Ilyen, pl. az altatásban végzett felnőttkori mandulaműtét. Az életévnyereség tekintetében ez semmivel sem jobb, mint a helyi érzéstelenítésben végzett műtét, de pszichésen kevésbé megterhelő, és főleg sokkal drágább. Ez a szolgáltatás természetesen legálisan, számla ellenében fizetőssé tehető, de a szakmai szabályok, az ellátási csomag pontosítását igényli. A jogi lehetőség adott: az úgynevezett „vizsgálati terápiás rend”-ek alkalmasak az egyes ellátások társadalombiztosítás terhére nyújtandó tartalmának részletes meghatározására.
2.2.3 Humán szolgáltatás vásárlása
(szakmailag nem indokolt orvosválasztás) A betegek jelentős része ma a kezelőorvos megválasztásáért fizet. A szolgáltatás természetesenlegálisan, számla ellenében fizetőssé tehető, de az ellátási szabályok, az ellátási csomagpontosítását igényli, és ennek számos, egyéb kapcsolódó feltétel is van. lényeges annak tisztázása,hogy a betegek orvosválasztásának két nagy csoportja van. az egyik esetben előre, tudatosan választ a betege valamilyen (vélt vagy valós) információ alapján orvost, míg a betegek jelentős része már az intézményben „fogad” orvost, a vélt hátrányok elkerülése végett.
3 Egy más felosztás A paraszolvencia természetesen egy másik dimenzió mentén is felosztható, és a beteg szempontjából talán ez a meghatározóbb.
A „vízválasztó” csoportok: − a betegtől kapott (adófizetéssel legalizálható), − az orvos által kért (kriminalizált) paraszolvencia.
3.1 A betegtől kapott paraszolvencia
A tényleges hálapénz csak ebbe a csoportba tartozik. Elvben ezzel a csoporttal a társadalmiveszélyesség szempontjából nincs gond, de tudnunk kell, hogy milyen vékony a határ, és mekkora az a szürke zóna, amely a „kért” és a „kapott” között húzódik a „ráutaló magatartás” és ahátránytól való félelem miatt. A rendszer általános tisztázottságával, átláthatóságával, a betegek attitűdváltásával ez csökkennifog. 3.2 Elvárt, az orvos által kért paraszolvencia A magyar egészségügy újabb történelmének nem ritka jelensége az, hogy az orvos nemcsak hogyelfogadja a beteg által valamiért adni kívánt paraszolvenciát, de általa meghatározott tarifával előre kéri is. A cselekmény mindenképpen jogellenes, de társadalmi veszélyessége tekintetében két jólelkülöníthető formája van: − A beteg valamely (vélt) előnytől esik el, ha nem fizet (nem operálja meg a professzor, nem kerül a „tisztaszobába”, nem az általa választott időpontban lesz a műtét, stb.), de az ellátást megkapja. − A beteg a hálapénz elmaradása esetén nemcsak az általa megszerezni kívánt előnytől esik el, de a számára ingyenesen járó OEP finanszírozott ellátáshoz sem jut hozzá. („Megnézem mit tudok tenni a Kedves Mamáért, hátha lesz ágyunk, ha…”, ezt a műtétet csak én végzem, nekem viszont ennyi a tarifám…”, stb.) Ez a magaratás mindenképpen tűrhetetlen, ellene a jog eszközeivel is mindenképpen küzdeni kell. Lényeges szempont, hogy ezt nemcsak a betegek érdekében, de a tisztességes többség érdekében is…
(Athos)
A tényleges, valós hálapénz esetében a beteg valamilyen olyan, az orvos személyiségéből fakadó előnyt (kedvességet, mosolyt, odafigyelést, panaszainak empatikus meghallgatást, stb.) kap (tehát nem vásárol!!!), amely soha, semmilyen rendszerben nem tehető taxatívvá. Ezért a nem kvantifikálható többletért a beteg utólag kifejezi háláját, ajándékban, vagyennek praktikus, univerzális formájában: készpénzben. Ez (lenne) a hálapénz. Ebből fakad, hogy a hálapénz: − csak utólagos lehet, − mértéke az orvos által nem szabható meg, − ellenében maximum nyugta adható, számla nem, mert nincs, és nem is lehet szerződésa dolog mögött.
1.2 Szokásból adott paraszolvencia
Ez a típus azzal analóg, mint amikor az étteremben a normál, problémamentes felszolgálás után szokásból (mert úgy illik, mert tudom, hogy a pincérek bérébe ez bele van kalkulálva, stb.) adunk szokásos mértékű borravalót. Jogilag ezt is a hálapénz csoportjába lehet/kell sorolnunk, és számla itt sem adható, hiszen többletszolgáltatás, amia számlán feltüntethető: nincs.A fentiekből következik, hogy kérni, és ezért a mértékét meghatározni sem szabad.
1.3 Hátrány elkerülése miatt adott paraszolvencia
A paraszolvencia egyik legcsúnyább, de a véltnél elterjedtebb formája.Az analógia: ha naponta kénytelen vagyok járni egy étterembe, akkor lehet, hogy nemcsak azért adok borravalót, mert minden rendben volt, hanem akkor is adok, ha koszos az abrosz, várnomkellett és kelletlen a pincér, mert attól félek (joggal, vagy ok nélkül), hogy ha nem adok, akkor kinéznek, és legközelebb nemcsak még többet kell várnom, hanem a levesem is hidegebb lesz. Így inkább adok. Sajnos az egészségügyi paraszolvencia esetében is létező motivátor a fenti mechanizmus: sorrakerülök-e?, áthúzzák-e az ágyat?, megmosdatják-e, megitatják-e Anyámat?, stb. Sokasodó, és kínos, kínzó, méltatlan, de reális kérdések… A dolog ugyan a kriminalitás körébe sorolható, de nagyon nehezen tettenérhető. Magától érthetődő, hogy számla itt sem adható, hiszen többletszolgáltatás, ami a számlán feltüntethető itt sincs.
2 Előny szerzésére irányuló paraszolvencia
2.1 Más kárára előnyt szerző paraszolvencia
A paraszolvencia mindenképpen (nemcsak adójogi és etikai szempontból) leginkább üldözendő formája. Lényege: előny vásárlása olyan korlátozott erőforrások esetében, amikor az előny egészségnyereséggel jár, illetve a szolgáltatás elmaradása egészségkárosodást okoz. Tipikusan ilyen esetek: ki kerüljön művese-ellátásra, megvásárolható-e az átültetésre váró vese, a sugárterápiás besorolás, illetve, hogy a nem sürgős MRI vizsgálat pénzért előrehozható-e sürgős, nagyobb egészségi kockázatokkal járó betegek elé? Ezekre a kérdésekre csakis kategorikus NEM lehet a válsz, mert ezek a várólisták pénzért semlegálisan, sem paraszolvenciával nem kerülhetők meg. Egyes várólistás esetekben (pl.csípőprotézis) persze át lehet állni egy másik, fizetős sorba, amely rövidebb, de a közfinanszírozású szolgáltatók esetében a lista megkerülése nem engedhető meg4. Értelemszerű, hogy miután a paraszolvencia itt semmiképpen nem engedhető meg, sem nyugta, sem számla nem kérhető, vagy adható.
2.2 Más egészségi állapotát nem károsító paraszolvencia
Ebbe a csoportba olyan erőforrás-korlátos ellátások, szolgáltatások tartoznak, amelyek − nem befolyásolják érdemben a betegek egészségi állapotát (pl.: hotelszolgáltatások), − bár a szolgáltatás általában képes pozitívan nem befolyásolni az egészségi állapotot, de a konkrét esetben nem befolyásolja érdemben az adott beteg egészségi állapotát (pl.: altatásban végzett felnőttkori mandulaműtét, roborálók, vagy főorvos választása rutin sérvműtét esetében), − vagy az adott ellátás az egészségi állapotot ugyan pozitívan befolyásolja, de az equity és a költséghatékonyság szempontjai miatt közpénzből senkinek nem biztosítható a magas költség, vagy rossz költség-hatékonyság miatt. (Azonos hatású, de méregdrága külföldi gyógyszerek, eltérő anyagok felhasználása, stb.) Ezeket az ellátásokat, szolgáltatásokat legálisan megvásárolhatóvá kell tenni. Ha ezeket a szolgáltatásokat legálisan (ráadásul adókedvezménnyel támogatott előtakarékosságból) meg lehet vásárolni, akkor nem fogják feketén, fogyasztóvédelem nélkül megvásárolni. Az ebbe a körbe tartozó főbb csoportok jellemzői:
2.2.1 Hotelszolgáltatás.
Bár ez a legálisan megvásárolható szolgáltatások ma is létező – érdemben inkább csak vegetáló – csoportja, ma még inkább a paraszolvencia tárgykörében tárgyalandó. A kiegészítő finanszírozáselső és automatikus reflexe a színes tv + fürdőszoba, de az ötletek tolulása itt megáll, így nem is nagyon működik ez a piac. Érdemes végig-gondolni, hogy miért. Ez a megoldás nem sérti az esélyegyenlőséget, mert azáltal, hogy az „ingyenes” sorból valaki átáll egy rövidebb,fizetős sorba, az ingyenes sorban levő beteg nem hátrányt szenved, hanem előrébb kerül.Elsődleges ok az lehet, hogy miután ez a piac még fejletlen, az intézményi management az osztályvezetők kompetenciájában hagyja az ilyen erőforrások feletti diszpozíciós jogot. Nekik nem érdekük, hogy ezek a kapacitások legálisan elkülönültek legyenek, és a betegek – illetve a biztosítók –legálisan vásárolják meg ezeket a szolgáltatásokat. Ez már intézményi bevétel lenne, míg azezekből a kapacitásoktól kiszedhető paraszolvencia tisztán magánjövedelem. A gond csak az,hogy nem a főorvos invesztált, hanem a kórház, illetve a tulajdonos… Ez a szolgáltatás természetesen legálisan, számla ellenében fizetőssé tehető, illetve ma is az. A helyi management felelőssége, hogy ezekkel az eszközökkel éljen is.
2.2.2 Eltérő szakmai tartalom vásárlása.
A gyógyítás eltérő technológiái több esetben ugyanolyan eredményesek, de a beteg számára eltérőmegterhelést jelentenek, illetve egészen kis (és nem is kellően bizonyított) hatásosság-különbség mellett jelentős többletköltségeket okoznak. Ilyen, pl. az altatásban végzett felnőttkori mandulaműtét. Az életévnyereség tekintetében ez semmivel sem jobb, mint a helyi érzéstelenítésben végzett műtét, de pszichésen kevésbé megterhelő, és főleg sokkal drágább. Ez a szolgáltatás természetesen legálisan, számla ellenében fizetőssé tehető, de a szakmai szabályok, az ellátási csomag pontosítását igényli. A jogi lehetőség adott: az úgynevezett „vizsgálati terápiás rend”-ek alkalmasak az egyes ellátások társadalombiztosítás terhére nyújtandó tartalmának részletes meghatározására.
2.2.3 Humán szolgáltatás vásárlása
(szakmailag nem indokolt orvosválasztás) A betegek jelentős része ma a kezelőorvos megválasztásáért fizet. A szolgáltatás természetesenlegálisan, számla ellenében fizetőssé tehető, de az ellátási szabályok, az ellátási csomagpontosítását igényli, és ennek számos, egyéb kapcsolódó feltétel is van. lényeges annak tisztázása,hogy a betegek orvosválasztásának két nagy csoportja van. az egyik esetben előre, tudatosan választ a betege valamilyen (vélt vagy valós) információ alapján orvost, míg a betegek jelentős része már az intézményben „fogad” orvost, a vélt hátrányok elkerülése végett.
3 Egy más felosztás A paraszolvencia természetesen egy másik dimenzió mentén is felosztható, és a beteg szempontjából talán ez a meghatározóbb.
A „vízválasztó” csoportok: − a betegtől kapott (adófizetéssel legalizálható), − az orvos által kért (kriminalizált) paraszolvencia.
3.1 A betegtől kapott paraszolvencia
A tényleges hálapénz csak ebbe a csoportba tartozik. Elvben ezzel a csoporttal a társadalmiveszélyesség szempontjából nincs gond, de tudnunk kell, hogy milyen vékony a határ, és mekkora az a szürke zóna, amely a „kért” és a „kapott” között húzódik a „ráutaló magatartás” és ahátránytól való félelem miatt. A rendszer általános tisztázottságával, átláthatóságával, a betegek attitűdváltásával ez csökkennifog. 3.2 Elvárt, az orvos által kért paraszolvencia A magyar egészségügy újabb történelmének nem ritka jelensége az, hogy az orvos nemcsak hogyelfogadja a beteg által valamiért adni kívánt paraszolvenciát, de általa meghatározott tarifával előre kéri is. A cselekmény mindenképpen jogellenes, de társadalmi veszélyessége tekintetében két jólelkülöníthető formája van: − A beteg valamely (vélt) előnytől esik el, ha nem fizet (nem operálja meg a professzor, nem kerül a „tisztaszobába”, nem az általa választott időpontban lesz a műtét, stb.), de az ellátást megkapja. − A beteg a hálapénz elmaradása esetén nemcsak az általa megszerezni kívánt előnytől esik el, de a számára ingyenesen járó OEP finanszírozott ellátáshoz sem jut hozzá. („Megnézem mit tudok tenni a Kedves Mamáért, hátha lesz ágyunk, ha…”, ezt a műtétet csak én végzem, nekem viszont ennyi a tarifám…”, stb.) Ez a magaratás mindenképpen tűrhetetlen, ellene a jog eszközeivel is mindenképpen küzdeni kell. Lényeges szempont, hogy ezt nemcsak a betegek érdekében, de a tisztességes többség érdekében is…
(Athos)
posted by Jóska at 4:07 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home