Essentia
Ki mindent ért,
Annak nincs MIÉRT.
Aki hallgat, beszél,
Aki nincs, az él.

Cikk alapanyag a hírlevélbe?

(Kép: forgalmi grafikon.)
Miért esett vissza a forgalom?
Rövid válasz: rosszul dolgoznak, és mivel nem megy, leállnak az emberek. (K. példája, saját példáim).
Nem volt oktatás, ami volt (van, a bázisképzés), annak meg nincs értéke. (Honnan tudom?
Megoldás: vissza az alapelvekhez!
3.sz.alapelv: fapados modell: a cég nem oktat és nem szponzorál.
Miért lett mégis oktatás, és JK?
Mert valakinek meg kellett csinálni.
Megoldás:
1. oktatási termékek
2. marketing terv módosítása
(aki nem dolgozik, ne is egyék)
Kulcsember feltételek, szponzori szeződéskötés, oktatási rendszer elmagyarázása, életjelek és tervezés, bázisképzés, mint feltétel.
A Bázisképzés marad, de ősztől önköltségessé tesszük. (Becslésem szerint ez azt jelenti, hogy a BK. részvételi díja kb. 3,000 Ft lesz.)
Legyen értéke a tréningeknek!
Eddig azt vártuk, hogy ingyen kapjunk jó tréningeket, most azt fogom javasolni, hogy amint lehet szüntessünk meg minden céges rendezvényt (jó lenne, ha a születésnapi lenne az utolsó), és a továbbiakban önköltséges legyen a bázisképzés.
Nem lehet szembe menni az alapelvekkel büntetlenül, ez a tanulság.
Ha a MT megváltozik, és helyreáll a mélységi érdekeltség, akkor a nem dolgozó tagok választhatnak: 1 vagy munkát 2. vagy nagyobb fogyasztást kell produkálniuk azért, hogy a HBP pontjaikhoz is hozzájussanak.
Vagyis a feladat, szponzori oldalról a következő: a 2 hónapos oktatási időszak eljuttatni addig az új versenyzőt, hogy pluszban legyen, és legyen minimum 500 pont forgalma. Ha "nem teszi le ezt a vizsgát", nem jogosult a HTBP-re.
Mivel jobban tudok emberekben számolgatni, de 500 pont azt jelenti, hogy
1. családi fogyasztás + saját próbatapaszokra elég: kulcsember
2. személyes fogyasztás (1) és 4 ember egy-egy doboz tapasszal
3. ... majd folytatom

Fejvadász pénz / oktatási pénz

Jelenlegi marketing tervünk túlságosan erősen jutalmazza a "fejvadász teljesitményt", gyengébben fizeti az oktatást. Akik "dolgoznak" haragszanak azokra, akik nem dolgoznak.
HASONLAT
Bal kezemben a fejvadász pénz, amit lehet kapni egy ember után, a jobb kezemben az oktatási pénz, amelyet jutalékként kapok. Melyiket csinálom?
Tipikus vezetői szarvashiba, amelyet csaknem mindenki elkövet, beleértve magamat is, hogy azokat próbálom meg munkára birni, akik nem akarnak dolgozni (éppen).
A kérdés, amelyet fel kell tenni magunknak, hogy mi a cél?
1. Ha több pénzt akarsz keresni, akkor legyen kimondva, az a legfontosabb célod.
2. Ha jobb egészséget akarsz, akkor ez legyen kimondva, az egészség alatt a lelki egészség is értendő, avgy a több önbizalom.
3. Határozd meg önfejlesztési céljaidat, és annak - szeméylre szabottan - lehet alárendelni az eszközöket: könyvek, kazetták, tréningek, tanácsadás, kdk*
* Kölcsönös diádikus konzultáció.

Konz. gyakorlat

Szabály: egy kérdést kérdezhet a közönség, és egyet az előadó, amely kérdésre mindenki, egymondatos választ ad (irják is le).
Nyitott kérdéseket kell feltenni, el kell mondani példákkal, mik azok a nyilt kérdések.
Lehet egy kérdés listát is adni, hogy abból válasszanak.
Teljesen mindegy, legyen tiszta, hogy felváltva kérdeznek, vagy ha ettől eltérnek, mert abban állapodtak meg, akkor legyen arra pontos megállapodás, pl. a közönség krédezhet 3-at, amire 1-et kérdezhet az előadó.
Éredekl majd, hogy kinek mi a tapasztalata, a Kérdés/Válasz arányának milyen keveréke ire használható a legjobban.
Fontos! Egymondatos választ kérni, és ezt számon kérni., Ha nem megy, ezzel szembesiteni. Ha rájön, hogy nem tud kommunikálni rendesen, akkor eladtad a tréninget.
Hasonlattal is élhetek: mivel a szegénygondolkodás, a panaszkodás, és minden más negativ beszéd ott van velünk egész nap (ha nem vigyázunk eléggé), ez mérgezést okoz, szellemi mérgezés. És bár legjobb elkerülni, vagy legjobb lenne, és sokat lehet is tenni, nekem már pl. csak kb. 10% a mérgező személy avgy környezet, a többi rendben.
A blogirás a szellemi méregtelenítés eszköze.
Tehát, ami most próbálgatni fogok, a Kérdés/Válasz funkciók kettéválasztásával, a 3x5 perces gyakorlattal egy olyan eszköz van a kezünkben, amely mint "legkisebb kommunikációs egység" szabadon használható.
Látjuk, ésmegszámlálhatjuk, hogy egy beszélgetésnek milyen a "kommunikációs röntgenképe", avygis hogyan kapcsolódnak a gondolatai, milyen a téma kezelése, az intimitás szint, és milyen a blogok és tulajdonosaik közötti szociometria.
Mert sajnos még az egyéni önismeret és érettség sem elég a blogodulásunkhoz. Közösségként is adnunk kell, közösségként is versenyben vagyunk, nem igy van?
Ha valamit az ember jónak tart, azt irja meg! Ami jó, ami tetszik nekem, azt megirom, meg hát ezer dologra használom azt a lehetőséget, hogy itt egyes szám első személyben beszélhetek, és ezzel senkit nem zavarok ugye. (Nem kötelező olvasni.)
Kérdezni elsősorban magamtól tudok, most pl. felmerül a kérdés, nem kellene-e végre elindulni, stb. Reggel óta irok, közben levelezgetek, és pár fontos telefon is volt. De mára lejár a munkaidőm... utazás lesz.
Szombat nincs frissités, de ha lenne kéznél Szlovákiában egy internetes kávézó, lehet hogy valami felnyomunk a társasággal...

A dolgok logikája szerint...

...ha az ember túl sokat marad a "kérdező pozicióban", akkor abba néha bele lehet fáradni... jön ki belőlem, pedig ez hülyeség, vagy igaz vagy nem, sokan azt mesélik el, hogy ha igazán szeretik, amit csinálnak, akkor bármilyen sokat dolgoznak, soha nem fáradnak el. Tul.képpen igy vagyok én is, ha bár az 51 évem, és a sportos életmódom mellett csoda, hogy nem vagyok beteg, és csak szépen lassan öregszem... (abbafejezem, mert itt most nem automatikus irásgyakorlat).
A blognak az a szerepe, hogy annyit és azt irok bele, amennyit akarok. Ilyenkor jogom van magamra figyelni, időt is teremtettem rá, kapcsolom könyvhöz vagy kazettához, amelyekkel kiterjesztem a gyakorlat hatását. (Mindig a gyakorlat, a tapasztalat számomra az első, mint mindenkinek, aki enneagram 7-es*)
Arra akarok kilyukadni, hogy úgy veszem észre, sokat dob az időbeosztásomon, ha számon tartom, hogy pontosan mivel mennyi időt töltök...
Jelenleg: 30/70% a Kérdezés/Beszélés arány.

Azt csinálsz, amit akarsz!

Annyi út van a csúcsra, ahány ember van, és mégis vannak közös vonások. Minden sikeres ember "nagy álmodó", az első tehát, amivel rendelkezned kell, az egy álom.
Amig ezt nem tudom, vagy nem értem, vagy nem hiszem el, esetleg értem, elhiszem, de nem tetszik, vagyis ameddig a másik fél nem adta el nekem az álmait, addig én nem lépek tovább. Kérdezek, ameddig érdekel, és ameddig egyenes válaszokat kapok, próbálom összerakni, hogy ő hol áll. Információkat gyűjtök, amelyet aztán hazaviszek és feldolgozok. Csak kérdezni van jogom, - persze ha kérdést kapok, akkor arra válaszolok, de amint befejezem visszamegyek a kérdező/figyelő pozicióba.
Gyakorlat:
Egy órán át maradj kérdező pozicióban!
Válassz ki 7 embert, akikkel egy egy min. 3-5 perces telefont bonyolits le (vagy cahetet) a mentorod jelenlétében!
Próbáld ki egy napig, és jegyezd le este a tapasztalataidat!
A kérdező pozicióban maradás gyakorlatát azoknak javaslom, akik tudják magukról, hogy túl sokat beszélnek. Ha kétséged van, kérdezd meg a mentorodat!

Sakkóra

Lesz majd az online virtuális irodában egy olyan program, amely a következőket tudja:
Chat, amelyen - ha kérem, vagyis beikszelem - kapok egy kis szakértői helpet:
1. Jelzi a gép, hogy ha ketten beszélünk, ki van a beszélő, és ki a figyelő pozicióban, valamint ki a harmadik, a "Megfigyelő"
(Szinkódok: piros: beszélő, zöld: kérdező, kék: megfigyelő.)
Elmélet: "Diádikus brainstorming - 3x5 perces gyakorlat" (Ha jogvédelmi kérdésed van, keresd meg vele Andromédát!
2. Méri az időt, be lehet állítani, - mint egy sakkórán - hogy ki mennyit beszélt a) csak méri, és kattintunk, mint ha sakkoznánk: ha én beszélek, akkor addig beszélek, ameddig akarok, és másik csöndben van, egészen addig, ameddig be nem fejeztem, sakkóra vált :)) vagy b) jelzéssel előre megállapodon abban, hogy hány percenként cserélgetjük a szerepeket, default-ban 3x5 perc).
3. VIP funkció, ha online tanácsadást kérsz a mentorodtól, vagy értesitést küldesz neki a blogod frissítéséről.
4. Értékelés a végén 5/5//5 és szöveges (minda hárman egy-egy mondatban elmondják, mi volt a legjobb, mi volt a legrosszabb, és mi volt a fő tanulság a gyakorlatból.
5. stb.
Ez nincs kész még, de ha akarja, nyugodtan folytassa, vagy fejezze be valaki!

Ajánlott könyvek

(sorrendben)
1. Keith Ellis: Csodalámpa (www.bagolyvar.hu)
2. Ha még nem épített hálózatot: Telkes: Ki mer gazdag lenni?
3. Elindításhoz: Nógrádi Bence: Mikor Leszel Milliomos? (mentori vonalon kapható, 2500 Ft
4. Motiváció fenntartásához: Brian Tracy: Maximális teljesítmény (www.bagolyvar.hu)
5. Önfejlesztés: Telkes J.: Önfejlesztő gyakorlatok (csak tagoknak, 1000 Ft/db)
Azzal kapcsolatban, hogy mit olvass, és hogy dolgoz fel, kérd a mentorod tanácsát!

33.

Vendégünk volt

Dr. Rácz Jenő egészségügyi miniszter

(2005. június 13.)

Dr. Telkes József /Dtj/ :
Üdvözlöm Miniszter úr, és köszönjük, hogy időt szakit ránk. Pár kérdés itt van készen, a többiek jönnek utána.

Dr. Rácz Jenő egészségügyi miniszter:
--Mindenkit köszöntök és megpróbálok a nem könnyű témában válaszolni.

Gordiusz: Tisztelt Miniszter Úr ! Egyetért-e Ön azzal, hogy az orvosi pálya presztízsét nem lehet állami gondoskodás nélkül visszaállítani?
Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi dolgozók - és itt nem csak az orvosokról van szó - bérezése munkájuk értékének megfelelő kell, hogy legyen legalább most a szociális piacgazdaság körülményei között?
--Teljesen egyetértek. Megfelelő életpálya modell kidolgozása elengedhetetlen. Most a diagnózis kész. A megoldásokat tartalmazó hosszú távú koncepciót most rakjuk össze, melyben a MOK is segítségünkre lesz. A pálya presztízsét visszaállítani ennél bonyolultabb feladat lesz. A média ebben nehezen kezelhető partner. Sokat kell a személyes emberközeli kapcsolatok során ez irányba tennünk: a tárcának, a politikusoknak és persze az orvosoknak is. Ha ugyanazt, mondjuk a lakosság is gyorsabban elfogadja.

Gordion: Azt kérdezem Öntől, hogy mivel Ön is orvos , milyen összegben határozná meg az orvosok bérezését, melyből hálapénz mentesen tisztességesen meg tudnának élni Magyarországon?
--Terveink szerint, a 2007-13-as uniós ciklus végére el kell érni az uniós átlag 75%-át. Azt hiszem, ez vállalható és a munkavállalóknak is megfelelő perspektíva.

Athos: Tisztelt Miniszter Úr! Most, hogy a kamara támogatja a kormány 21 lépését, lát e reményt arra, hogy a kormányzó pártok és az Ön minisztériuma is részt vegyenek a NEK munkájában?
--Véleményem szerint nem az a lényeg, hogy milyen asztalhoz ülünk le, hanem az, hogy megtárgyaljuk a szakma valamennyi képviselőjével a valóban fontos kérdéseket. Most ezt tesszük. Még a nagyobbik ellenzéki párt eü. szakértői is partnerek ebben.

Athos: Tisztelt Miniszter Úr! Szándékában áll-e fellépni az orvosokat lejárató, tisztességtelen és alaptalan média kampány ellen?
--A lehetőségemhez mérten most is megteszem. Sajnos ez a minisztériumot is éppúgy sújtja. A média sajnos csak a negatív szenzációkra éhes. Ugyanakkor igyekeznünk kell ezt megváltoztatni. Jogilag a mozgásterünk erősen behatárolt.

Dtj: Miniszter úr, engem az érdekelne, hogy miben látja az okát annak, hogy az orvos kollégák ennyire fásultak és közönyösek, ha az érdekvédelemről van szó. Sokszor az az ember érzése, hogy ez az egyetlen szakmai csoport, amelyik "mindent eltűr", szinte szótlanul.
--Nehéz úgy érdeket védeni, hogy közben folyamatosan pofonokat kap az ember. Már pedig az orvostársadalomnak az utóbbi évtizedekben kijutott ebből. A rendszerváltást megelőzően nem termelő szféra kapitalista csökevényei voltunk, a rendszerváltást követően, aki nem értett egyet az aktuális kormány törekvéseivel - azt ellenzékinek kiáltották ki. Az egészségügy sajnos politika sújtotta területté vált, így sokszor nem szakmai érvek mellett születtek döntések és néha tiltakozások sem voltak politikai felhangtól mentesek. Remélem ezeket a gyerekbetegségeket képes kinőni mind a politika, mind pedig a szakma.

Béla: Érdekelne a véleménye erről a pontról, amely egy általam javasolt egészségügyi reform része:
„Az egészségügy forráshiányának enyhítésére, az általános forgalmi adóhoz hasonlóan, a jelenlegi egészségügyi hozzájárulást megtartva, minden szolgáltatás és fogyasztási cikk ára,-- esetleg az egészségre kifejtett hatása alapján-- differenciáltan, tartalmazzon egy úgynevezett 1-3%-os egészségügyi szolidaritási hozzájárulást.
Így kiküszöbölhető, hogy csak egyes rétegek fizessenek az egészségügyi kasszába, ráadásul egy szociálisan differenciált hozzájárulás lehetne, hiszen az fizetne többet, akinek van miből többet költekeznie, de a kisebb jövedelműek is hozzájárulnának, ugyanakkor őket sem sújtaná elviselhetetlen mértékben.
Természetesen ezt a pénz nem a költségvetés kezelné, hanem ez a jövedelem a szolgáltatóktól, kereskedőktől, közvetlenül az OEP-hez folyna be.”
--Minden ötletet jónak tartok, ami többlet pénzt hoz az egészségügybe. Az ördög azonban gyakran a részletekben rejlik. A rendszer részletes kidolgozásában együtt kell működnünk a pénzügy minisztériummal és az igazságüggyel is, hiszen az adók és járulékok csak egységes rendszerben kezelhetők.

Andromeda:Tisztelettel köszöntöm Dr. Rácz Jenő Miniszter Urat!

Ezen a kis fórumon egy új társadalmi közmegegyezés megszületése fölött próbálunk bábáskodni. Ezért különösen örülünk, hogy elfogadta a meghívásunkat.
Ön szerint mi lenne az a 3 legfontosabb dolog, amivel a közmegegyezés létrejöttét elő tudnánk mozdítani?

Kami_: Engem az érdekelne, hogy látja, mi lehetne "sok kis lépések elvének" szellemében az első, amit ma fontosnak tartana a témánkba?
--Az első, hogy eldöntsük, hogy milyen jellegű egészségügyi ellátórendszert akarunk működtetni.
Azt hiszem az egységes szolidaritás elvű társadalombiztosítás jobb cél, mint a skandináv típusú állami egészségügy.
Ha a társadalombiztosítás elvét követjük, akkor az egy biztosítós rendszer híve vagyok. Fundamentális kérdés, hogy mindenki után valaki fizessen járulékot és minden jövedelem is tartozzon a járulék körbe. Így érhetünk el egy 0 szaldó körüli egyensúlyt a TB kaszában.
A szolgáltatói oldalon persze szintén sok feladatunk van a sürgősségi rendszertől az ügyeleti kérdésen át az onkológiai kérdésekig. Ezeket azonban a szakma képes uralni. A bevételi oldal arányait kell elsőként biztos alapra helyezni.

Béla: Már sokszor szóba került ezen a fórumon és máshol is, az egészségügy szakmai moráljának válsága, de hogy valójában e mögött a fogalom mögött mit gondol a szakma, itt a fórumon nem igazán kaptunk elfogadható tájékoztatást.
Van egy olyan érzésem, hogy a szakmabéliek úgy próbálják helyrehozni a hibát, hogy közben szinte önmaguk előtt is titkolják a kritikus pontokat. Ön szerint vezethet ez a módszer a morális és erkölcsi megújuláshoz?
A más szemében könnyebb megtalálni a szálkát, mint a magunkéban a gerendát. A probléma megoldáshoz azonban elengedhetetlen az önkritikus elemzés is. Sokszor nem is abban van a hiba, hogy a szükséges változtatásokkal a többség ne értene egyet, a baj akkor kezdődik, ha a változtatást rajtunk is végre akarják hajtani.

Dtj: Miniszter úr, mi akadálya lehet annak, minden egyes állampolgár kapjon egy "elektronikus dossziét", amelybe egész életében gyűlne a története, a tünetektől a leletekig és a receptekig minden.
(Nála a "kulcs", és annak adja meg a beteg a kulcsot, akinek akarja, (egy biztonsági szolgálattal pedig sürgős esetben kinyitható.) Rengeteget lehetne megtakarítani, és a papír receptek is feleslegesek lennének...
Milyen a kapcsolat - esetleg ezzel kapcs. terv - Kóka János miniszter úrral? Várható itt valami?
--A jövő ez lesz. Most az ellátási kulcs-kártya az első lépés, ezt követően az intelligens kártyának már ilyen feladatai is lesznek. Az adatvédelmi kérdések időnként komoly fejtörést okoznak. A költségek is tetemesek - hiába az informatika még ma sem olcsó. A megtakarítások és az egyéb hasznok azonban mindenképpen rentábilissá teszik az elképzelést.

Szilvia: Szeretném öntől megkérdezni, hogy ha valaki nem tud járulékot fizetni, mert semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik, akkor csakis és kizárólag a sürgősségi ellátásra jogosult? (gondolok itt a hajléktalanokra, a már nem regisztrált munkanélküliekre)
--A három szintű ellátásban emberi jogon jár a mentés, a sürgősség ellátás, az anya és csecsemővédelem továbbá a járványügyi ellátások. A normál biztosítási csomag a biztosítottak számára vehető térítésmentesen igénybe. A szolidaritás elven működő rendszerekben a valóban rászorulók is kapnak szolgáltatást, de ez csak a valóban rászorultakra érvényes. Ma kb. 500 ezer olyan ember ér hazánkban, aki képes lenne járulékot fizetni, mégsem ezt teszi. Az ő beterelésük a rendszerbe az egyik fontos feladat. Jogszabály és persze ellenőrzés is kell hozzá.

Dtj: Miniszter úr, mennyire lát lehetőséget az egészségügyben is valamiféle "fogyasztóvédelmi rendszer" bevezetésére, annak érdekében, hogy szisztematikus visszajelzést kapjanak a szakemberek, és megelőzhetőek legyenek azok a perek, amelyek fogyasztóvédelmi intézményrendszer hiányában az ügyvédeknél kötnek ki? Mennyire elégedett a betegjogi képviselettel, és várható-e itt valamilyen fejlődés?
--Az eü. ellátásban elengedhetetlen az eljárásrendek kidolgozása és az ezekhez kapcsolódó folyamatba épített minőségügyi ellenőrzési rendszerek működtetése. Ahol ez működik - már most is könnyebb helyzetben vannak egy-egy per során.
A felelősség biztosítás kérdése sajnos világviszonylatban is komoly probléma.
A Kórházszövetséggel dolgozunk a megoldáson.

Béla: Nekem már csak egyetlen kérdésem lenne, melyre ha választ kapok, akkor sok mindenre adja meg a választ.
Mivel szinte már mindenki számára nyilvánvaló, hogy az éppen aktuális kormány, mint ahogy jelenleg az önöké is, mindig dilemmába ütközik, mert népszerűsége érdekében, és esetleg valódi szociális érzékenysége miatt, meg óhajtja őrizni a szolidaritás alapú egészségügyi rendszert, aközben óriási nyomást gyakorolnak rájuk az egészségügyi bizniszből már-már erőszakosan részesülni akarók. Szerintem, ez mutatkozik meg a jelenlegi koalíciós megosztottságban is.
A kérdésem ezzel összefüggésben csak annyi lenne, hogy Ön szerint, képes lesz-e ellenállni ennek a folyamatos nyomásnak bármelyik kormány, vagy szépen csendben, talán nem túlzás azt állítani, hogy fű alatt, átcsúszunk egy teljesen elüzletesített, profit orientált egészségügyi rendszerbe, mely szerte a világon csak arra volt jó, hogy elindítson egy egyre erősödő, de egyre rosszabbul hasznosuló finanszírozási spirált?
-- A mostani kormány a 100 lépés programjában nem népszerűségre törekszik.
Ideje áttérni az új időszámításra, mely szerint nem a választások előtt vagyunk 10 hónappal, hanem a cselekvés napjának 24. órájában.
Arról is célszerű leszoknunk, hogy Magyarországon a politikusok számára csak választópolgárok az emberek, akiknek szavazata van.
Az egészségügy ugyanakkor nem mentesítheti magát a közgazdasági törvényszerűségektől. Nem is baj ez, csak ennek eszköznek és nem célnak kell lennie.

Dtj: Miniszter úr, tud-e olyan programról, bárhol az egészségügyben, amelyik az eü. dolgozók "kiégése" (burn-out) ellen tenne valamit?
(Ezt minden ügyfélszolgálati munkánál használják, egyszerűen azért, mert a leglelkiismeretesebb szakemberek és belefáradnak a stressz-be, ha nem kapnak valamilyen segítséget. Lesz-e valamilyen program az orvosok "mentálhigiénés védelmére", hogy ne haljunk még korábban, mint a betegeink?
--Na ez igazán nehéz kérdés. Legelőször is megfelelő bérekre és szabad időre lenne szükség. Távlatokban gondolhatunk rekreációs programokra - ilyen sajnos, most még, a nálunk gazdagabb országokban sincs.
Érdemes persze elgondolkodni, hogy mindenki természetesnek veszi, hogy a pilótát vagy a nagy döntéseket hozó menedzsereket időnként rekreálni kell, az orvosokig még nem jutottunk el. Pedig nem csak az orvosok, hanem a betegek is jobban járnának.

Marodi: Ön a szolidáris rendszer híve. Mi is ezt szeretnénk.
Mitől, kiktől függ, hogy milyen típusú rendszerre számíthatunk?
--A Kormány döntött a kérdésben. A szolidaritás elvű rendszer irányába tesszük meg a lépéseket. Ezzel a nagyobbik kormányzópárt és az ellenzéki pártok is egyetértenek. A MOK és a többi kamara az ágazatban szintén egyetért. Végre van ilyen témánk is.

Andromeda: Miniszter Úr, miben látja a hálapénz probléma legfőbb okát?
Szilvia: Mikorra várható, hogy megszűnjön az egészségügy alulfinanszírozottsága?
Gondolok itt, például eszköz vagy (és) gyógyszer hiányra.
-- Mindig minden egészségügyi rendszer alulfinanszírozott, ha azt nézzük, hogy az orvostudomány gyorsabban halad előre, mind a gazdaság teljesítő képessége.
Én elégedett leszek, ha elérjük a GDP részesedésben az Eu. átlagot.
Persze mindenre akkor sem telik majd, de a mostaninál ez is több lesz.
Persze a többlet forrásokat hatékonyabban is fel kell használni.
2002 óta évente több mint 300 milliárd forinttal tettünk bele (mi állampolgárok) több pénzt az egészségügybe, de még ez is kevés. Az 1000 milliárd Ft is könnyen elveszik, mert az adósságok évtizedesek.
Bérben, eszközben, épületben egyaránt. A fejlesztésekben a 2007-13-as uniós ciklus több 100 milliárd többletet jelenthet, de ennek felhasználását okosan kell tennünk. Nem politikai lobbyk, hanem a szakmai döntéseknek kell, hogy vezéreljenek bennünket.

Béla: Természetesen egyetértünk, valóban ideje lenne már egy ilyen szemléletváltásnak. Ugyanakkor az emberekben egyre inkább az tudatosul, hogy a koalíció kisebbik fele, népszerűségi mutatói alapján már úgy gondolja, mivel a következő választásokon nem valószínű a parlamenti részvétele, ezért eljátssza a veszett fejsze nyelét, és így a piaci egészségügy keretein belül keresi boldogulását. Nekem kicsit olyan hatása van ennek a hozzáállásnak, hogy a kibicnek semmi sem drága. Ön hogyan látja ezt?
--Azt hiszem egyértelmű, hogy több kérdésben sem azonos a véleményünk az egészségügy jövőjéről a kisebbik kormánypárttal. Nekem szerencsém, hogy engem a nagyobbik kormánypárt küldött a kormányba.

Dtj:” Hólabda-kérdés" - Mi lenne az a kérdés, amit Miniszter úr nevében feltegyünk itt Dr. Éger Istvánnak, a MOK elnökének, aki - ígérete szerint - hamarosan a vendégünk lesz? Mennyire hatékony most az együttműködés a Kamarával?
--Nekem kifejezetten jó a viszonyom a MOK elnökével. Időnként persze helyzetünkből adódóan ugyanazt a kérdést más oldalról közelítjük meg, de ez még nem probléma. Amíg a céljaink hasonlóak, azaz a jobb betegellátás, egészségesebb lakosság, európai betegellátási feltételek - addig továbbra is jól fogunk együttműködni. A kérdés amit feltennék neki, hogy kormánytagként milyen ötletei lennének arra, hogy több forráshoz jusson az egészségügy. Hangsúlyozom kormánytagként! Minden jó ötletre vevő vagyok.

Kami_: Miniszter Úr, így a beszélgetés vége felé, engedjen meg egy személyes kérdést. Hogy érezte magát itt köztünk, ebben a szokatlan formációban a civilek kérdései özönében?
--Az ember társas lény. A véleménycsere mindig hasznos. Végezetül egy történet:
Ha 2 embernek van egy-egy aranya és azt kicserélik - változatlanul mindkettőnek egy-egy aranya lesz.
Ha két embernek van egy-egy gondolata, és azt kicserélik - mindkettőnek 2 gondolata lesz. Ezért jó beszélgetni.
Most elköszönnék, de várom a folytatást. Én szívesen részt veszek ismét a fórumon. Mindenkit üdvözlök!

Dtj: Köszönjük szépen Miniszter úr a válaszokat, és sok sikert ezen a nehéz pályán. :)
A mostani beszélgetést szerkesztve elérhetővé tesszük a www.halapenz.hu címlapjáról, ahol - kollégái figyelmébe ajánlom – ugyan ott már elérhető a hálapénz "problémafa", valamint az orvosok, nővérek, védőnők 12 pontja (azaz a fogyasztói igények tömör megfogalmazása).
Még egyszer köszönöm, és minden jót, főként kiégés-mentes jó egészséget kívánok az egész fórum-társaság nevében!

(salto)

32.

Betegek jogai törvényben rögzítettek a kötelezettségeikkel együtt.
Mit lehet követelni azon ami ráadásul még jó törvény is?
Az összes 12 pont jogos követelésekről szól.
Androméda szeretné 12 pontban összefoglalni, de sztem nem lehet. Nézz bele kérlek ebbe a linkbe.
Ha kell minden nap felrakom, csak már valaki olvasson bele!
Beteg jogok!
Marodi

31.

Egy képet láttam drága, öreg úrnak S nagy orvosnak a szobája falán: "Jézus, az Orvos." Az ágyban fekszik egy beteg leány. Ül az ágy szélén szelíd-komolyan. Csak ül, és fogja a leány kezét És néz rá hosszasan, Tekintetében gyógyító erő, Áldás és béke van. A nagy orvos, a drága, öreg úr Azóta elpihent. De emlékéből, mint a fali képből Sugárzik az erő S leszáll szívemre a csend. Ő ama názáreti örök Orvos Hű követője volt. A beteg fölé szívével hajolt. Nem mondotta sokat: Uram, Uram. De: "Aki cselekszi az én igémet" Az velem van.- És én most minden orvos arcán, Ki szeretettel fogja meg kezem, Az ő arcát s az örök Orvos arcát Felismerem. © athos

30.

1.1 A hálapénz
A tényleges, valós hálapénz esetében a beteg valamilyen olyan, az orvos személyiségéből fakadó előnyt (kedvességet, mosolyt, odafigyelést, panaszainak empatikus meghallgatást, stb.) kap (tehát nem vásárol!!!), amely soha, semmilyen rendszerben nem tehető taxatívvá. Ezért a nem kvantifikálható többletért a beteg utólag kifejezi háláját, ajándékban, vagyennek praktikus, univerzális formájában: készpénzben. Ez (lenne) a hálapénz. Ebből fakad, hogy a hálapénz: − csak utólagos lehet, − mértéke az orvos által nem szabható meg, − ellenében maximum nyugta adható, számla nem, mert nincs, és nem is lehet szerződésa dolog mögött.

1.2 Szokásból adott paraszolvencia
Ez a típus azzal analóg, mint amikor az étteremben a normál, problémamentes felszolgálás után szokásból (mert úgy illik, mert tudom, hogy a pincérek bérébe ez bele van kalkulálva, stb.) adunk szokásos mértékű borravalót. Jogilag ezt is a hálapénz csoportjába lehet/kell sorolnunk, és számla itt sem adható, hiszen többletszolgáltatás, amia számlán feltüntethető: nincs.A fentiekből következik, hogy kérni, és ezért a mértékét meghatározni sem szabad.

1.3 Hátrány elkerülése miatt adott paraszolvencia
A paraszolvencia egyik legcsúnyább, de a véltnél elterjedtebb formája.Az analógia: ha naponta kénytelen vagyok járni egy étterembe, akkor lehet, hogy nemcsak azért adok borravalót, mert minden rendben volt, hanem akkor is adok, ha koszos az abrosz, várnomkellett és kelletlen a pincér, mert attól félek (joggal, vagy ok nélkül), hogy ha nem adok, akkor kinéznek, és legközelebb nemcsak még többet kell várnom, hanem a levesem is hidegebb lesz. Így inkább adok. Sajnos az egészségügyi paraszolvencia esetében is létező motivátor a fenti mechanizmus: sorrakerülök-e?, áthúzzák-e az ágyat?, megmosdatják-e, megitatják-e Anyámat?, stb. Sokasodó, és kínos, kínzó, méltatlan, de reális kérdések… A dolog ugyan a kriminalitás körébe sorolható, de nagyon nehezen tettenérhető. Magától érthetődő, hogy számla itt sem adható, hiszen többletszolgáltatás, ami a számlán feltüntethető itt sincs.

2 Előny szerzésére irányuló paraszolvencia

2.1 Más kárára előnyt szerző paraszolvencia
A paraszolvencia mindenképpen (nemcsak adójogi és etikai szempontból) leginkább üldözendő formája. Lényege: előny vásárlása olyan korlátozott erőforrások esetében, amikor az előny egészségnyereséggel jár, illetve a szolgáltatás elmaradása egészségkárosodást okoz. Tipikusan ilyen esetek: ki kerüljön művese-ellátásra, megvásárolható-e az átültetésre váró vese, a sugárterápiás besorolás, illetve, hogy a nem sürgős MRI vizsgálat pénzért előrehozható-e sürgős, nagyobb egészségi kockázatokkal járó betegek elé? Ezekre a kérdésekre csakis kategorikus NEM lehet a válsz, mert ezek a várólisták pénzért semlegálisan, sem paraszolvenciával nem kerülhetők meg. Egyes várólistás esetekben (pl.csípőprotézis) persze át lehet állni egy másik, fizetős sorba, amely rövidebb, de a közfinanszírozású szolgáltatók esetében a lista megkerülése nem engedhető meg4. Értelemszerű, hogy miután a paraszolvencia itt semmiképpen nem engedhető meg, sem nyugta, sem számla nem kérhető, vagy adható.

2.2 Más egészségi állapotát nem károsító paraszolvencia
Ebbe a csoportba olyan erőforrás-korlátos ellátások, szolgáltatások tartoznak, amelyek − nem befolyásolják érdemben a betegek egészségi állapotát (pl.: hotelszolgáltatások), − bár a szolgáltatás általában képes pozitívan nem befolyásolni az egészségi állapotot, de a konkrét esetben nem befolyásolja érdemben az adott beteg egészségi állapotát (pl.: altatásban végzett felnőttkori mandulaműtét, roborálók, vagy főorvos választása rutin sérvműtét esetében), − vagy az adott ellátás az egészségi állapotot ugyan pozitívan befolyásolja, de az equity és a költséghatékonyság szempontjai miatt közpénzből senkinek nem biztosítható a magas költség, vagy rossz költség-hatékonyság miatt. (Azonos hatású, de méregdrága külföldi gyógyszerek, eltérő anyagok felhasználása, stb.) Ezeket az ellátásokat, szolgáltatásokat legálisan megvásárolhatóvá kell tenni. Ha ezeket a szolgáltatásokat legálisan (ráadásul adókedvezménnyel támogatott előtakarékosságból) meg lehet vásárolni, akkor nem fogják feketén, fogyasztóvédelem nélkül megvásárolni. Az ebbe a körbe tartozó főbb csoportok jellemzői:

2.2.1 Hotelszolgáltatás.
Bár ez a legálisan megvásárolható szolgáltatások ma is létező – érdemben inkább csak vegetáló – csoportja, ma még inkább a paraszolvencia tárgykörében tárgyalandó. A kiegészítő finanszírozáselső és automatikus reflexe a színes tv + fürdőszoba, de az ötletek tolulása itt megáll, így nem is nagyon működik ez a piac. Érdemes végig-gondolni, hogy miért. Ez a megoldás nem sérti az esélyegyenlőséget, mert azáltal, hogy az „ingyenes” sorból valaki átáll egy rövidebb,fizetős sorba, az ingyenes sorban levő beteg nem hátrányt szenved, hanem előrébb kerül.Elsődleges ok az lehet, hogy miután ez a piac még fejletlen, az intézményi management az osztályvezetők kompetenciájában hagyja az ilyen erőforrások feletti diszpozíciós jogot. Nekik nem érdekük, hogy ezek a kapacitások legálisan elkülönültek legyenek, és a betegek – illetve a biztosítók –legálisan vásárolják meg ezeket a szolgáltatásokat. Ez már intézményi bevétel lenne, míg azezekből a kapacitásoktól kiszedhető paraszolvencia tisztán magánjövedelem. A gond csak az,hogy nem a főorvos invesztált, hanem a kórház, illetve a tulajdonos… Ez a szolgáltatás természetesen legálisan, számla ellenében fizetőssé tehető, illetve ma is az. A helyi management felelőssége, hogy ezekkel az eszközökkel éljen is.

2.2.2 Eltérő szakmai tartalom vásárlása.
A gyógyítás eltérő technológiái több esetben ugyanolyan eredményesek, de a beteg számára eltérőmegterhelést jelentenek, illetve egészen kis (és nem is kellően bizonyított) hatásosság-különbség mellett jelentős többletköltségeket okoznak. Ilyen, pl. az altatásban végzett felnőttkori mandulaműtét. Az életévnyereség tekintetében ez semmivel sem jobb, mint a helyi érzéstelenítésben végzett műtét, de pszichésen kevésbé megterhelő, és főleg sokkal drágább. Ez a szolgáltatás természetesen legálisan, számla ellenében fizetőssé tehető, de a szakmai szabályok, az ellátási csomag pontosítását igényli. A jogi lehetőség adott: az úgynevezett „vizsgálati terápiás rend”-ek alkalmasak az egyes ellátások társadalombiztosítás terhére nyújtandó tartalmának részletes meghatározására.

2.2.3 Humán szolgáltatás vásárlása

(szakmailag nem indokolt orvosválasztás) A betegek jelentős része ma a kezelőorvos megválasztásáért fizet. A szolgáltatás természetesenlegálisan, számla ellenében fizetőssé tehető, de az ellátási szabályok, az ellátási csomagpontosítását igényli, és ennek számos, egyéb kapcsolódó feltétel is van. lényeges annak tisztázása,hogy a betegek orvosválasztásának két nagy csoportja van. az egyik esetben előre, tudatosan választ a betege valamilyen (vélt vagy valós) információ alapján orvost, míg a betegek jelentős része már az intézményben „fogad” orvost, a vélt hátrányok elkerülése végett.

3 Egy más felosztás A paraszolvencia természetesen egy másik dimenzió mentén is felosztható, és a beteg szempontjából talán ez a meghatározóbb.

A „vízválasztó” csoportok: − a betegtől kapott (adófizetéssel legalizálható), − az orvos által kért (kriminalizált) paraszolvencia.

3.1 A betegtől kapott paraszolvencia

A tényleges hálapénz csak ebbe a csoportba tartozik. Elvben ezzel a csoporttal a társadalmiveszélyesség szempontjából nincs gond, de tudnunk kell, hogy milyen vékony a határ, és mekkora az a szürke zóna, amely a „kért” és a „kapott” között húzódik a „ráutaló magatartás” és ahátránytól való félelem miatt. A rendszer általános tisztázottságával, átláthatóságával, a betegek attitűdváltásával ez csökkennifog. 3.2 Elvárt, az orvos által kért paraszolvencia A magyar egészségügy újabb történelmének nem ritka jelensége az, hogy az orvos nemcsak hogyelfogadja a beteg által valamiért adni kívánt paraszolvenciát, de általa meghatározott tarifával előre kéri is. A cselekmény mindenképpen jogellenes, de társadalmi veszélyessége tekintetében két jólelkülöníthető formája van: − A beteg valamely (vélt) előnytől esik el, ha nem fizet (nem operálja meg a professzor, nem kerül a „tisztaszobába”, nem az általa választott időpontban lesz a műtét, stb.), de az ellátást megkapja. − A beteg a hálapénz elmaradása esetén nemcsak az általa megszerezni kívánt előnytől esik el, de a számára ingyenesen járó OEP finanszírozott ellátáshoz sem jut hozzá. („Megnézem mit tudok tenni a Kedves Mamáért, hátha lesz ágyunk, ha…”, ezt a műtétet csak én végzem, nekem viszont ennyi a tarifám…”, stb.) Ez a magaratás mindenképpen tűrhetetlen, ellene a jog eszközeivel is mindenképpen küzdeni kell. Lényeges szempont, hogy ezt nemcsak a betegek érdekében, de a tisztességes többség érdekében is…

(Athos)

29.

KEDVES SZILVIA !
Én személy szerint lehetőséget láttam, egy olyan párbeszéd elindulására, ahol nem más a cél , mint a valós problémák megismerése, bemutatása majd ezek megoldására tett alternativ lehetségeink megvitatása. Megakadályozza mindezt az egyesek részéről tapasztalható rosszindulat, egyoldalu szemléletmód. Valóban kevesen voltunk itt de megpróbáltunk válaszokat keresni a miértekre. A szakma becsülete és megbecsülése elsődleges szempont nekünk, ezért nem vakon a mundér becsületét védjük akkor, amikor tiltakozunk az általánositó, lejárató akciók ellen.
Ideje lenne ennyi idő után az egészségügyben is a rendszerváltozásra. A körülmények sajnos ennek ellenében hatnak. Mi változást szeretnénk. Tisztességes átlátható körülményeket, munkánk értékén történő megbecsülését , a hálapénz intézményének az eliminálódását akarjuk. Ezt senki nem kérdőjelezheti itt meg, mert akkor nincs miről beszélnünk okafogyottá válik itteni szerepvállalásunk.
Üdvözöl : VITALIS